Laboratóriumi környezetben a tartozékok anyagválasztása közvetlenül befolyásolja a kísérleti pontosságot, a biztonságot és a berendezések élettartamát. Különböző kísérleti forgatókönyvek speciális követelményeket támasztanak a tartozékok korrózióállóságára, hőmérséklet-állóságára, mechanikai szilárdságára és kémiai stabilitására vonatkozóan, ezért a tudományos anyag kiválasztása döntő fontosságú.
Fémanyagokat, például rozsdamentes acélt (304/316L) gyakran használnak teherhordó szerkezetek-vagy magas-hőmérsékletű alkatrészek, például reaktortartók és szelepek, kiváló korrózióállóságuk és szilárdságuk miatt. Az . 316L rozsdamentes acél molibdéntartalma miatt jobban ellenáll a savas és lúgos környezetnek. A magas sótartalmú vagy erős oxidáló tulajdonságokkal rendelkező környezetben azonban speciális fémek, például titánötvözetek vagy Hastelloy használata szükséges.
Az üveganyagok (például a boroszilikát üveg) klasszikus választás a kémiai kísérletekhez. Hősokkállóságuk (akár 200-300 fokos hőmérséklet-különbség) és alacsony tágulási együtthatójuk alkalmassá teszi főzőpoharakhoz, kondenzátorokhoz és egyéb alkalmazásokhoz. Az üveg azonban törékeny, ezért nagy nyomásnak vagy mechanikai kopásnak kitett környezetben óvatosan kell használni. Az olyan polimer anyagok, mint a politetrafluor-etilén (PTFE), rendkívül alacsony felületi energiájukkal és kémiai tehetetlenségükkel, a korrózióálló tömítések és tömítések előnyben részesített választásai, amelyek szinte minden erős savnak és lúgnak ellenállnak. A polietilént (PE) és a polipropilént (PP) könnyűségük és cseppállóságuk miatt széles körben használják reagenspalackokban és -tartályokban. Azonban meg kell jegyezni, hogy egyes műanyagok elöregedhetnek és deformálódhatnak hosszabb ideig tartó UV-fény vagy szerves oldószerek hatására.
A kerámia és a kvarc alkalmas extrém körülményekre, például tégelyekre magas-hőmérsékletű kemencékben (timföldkerámia) vagy az UV-spektrométerek optikai útelemeire (olvasztott kvarc). Törékenységük azonban korlátozza a dinamikus alkalmazásokat.
A laboratóriumi komponensek anyagának kiválasztása megköveteli a kísérleti közeg, a hőmérséklet-tartomány és a mechanikai igénybevétel átfogó értékelését, előtérbe helyezve a nemzetközi szabványoknak való megfelelést (például az FDA és az USP VI. osztálya). A rendszeres karbantartás és az anyagkompatibilitási vizsgálatok szintén elengedhetetlenek a kísérleti adatok megbízhatóságának és a kezelők biztonságának biztosításához.
